Az UMP fenegyerekei: Geoffroy Didier és Guillaume Peltier

Adolf és Benito. Jean-Marie Le Pen ikergyermekei. A rossz nyelvek nem fukarkodnak az ilyen és hasonló metaforákban, illetve egyéb szélsőséges megjegyzésekben, ha az UMP angyalarcú üdvöskéiről van szó. Ezek a sötét gúnynevek szinte már akkor imázsuk részévé váltak, amikor úgy döntöttek, hogy a legnagyobb jobboldali párthoz csatlakoznak. Minaretek építésének betiltása, jobboldali újságírói kvóta kiharcolása a médiában, a tanárok sztrájkhoz való jogának csorbítása... E javaslataikkal okoztak már néhány aggodalommal teli órát a pártvezetésnek. Megpróbálván a Sarkozy-generáció mentoraivá válni, Peltier és Didier a politikai játszótér ördögfiókái lettek. "Ezek a zöldfülűek mindenféle legitimitás nélkül akarták kisajátítani Sarkozy-t" - nyilatkozta az egyik párttag. De kik ezek a 36 éves "kölykök", akik bátorkodnak "párbajra" hívni a jobboldali veteránokat?

"Peltier-t hallgatva azonnal ki lehet találni, honnan is jött" - jegyezte meg Luc Chatel. A korábbi miniszter ezzel arra akart utalni, hogy még mielőtt Philippe de Villiers jobbkeze lett, és úgy döntött, hogy az UMP-hez csatlakozik, a babaarcú fiatalember a Nemzeti Front bűvkörében tevékenykedett. Peltier, mint Patrick Buisson pártfogoltja a közvélemény-kutatások adatainak mesteri interpretálásával vált  az idei elnökválasztási kampány nélkülözhetetlen elemévé. Nicolas Sarkozy kudarca révén azonban elvesztette hitelességét. "Garantálta, hogy Sarkozy nyerni fog, és mindig azt mondta, amit hallani akartunk" - panaszolta egy korábbi kampánystábtag. Heves természete és ügyetlensége nem hoz helyre semmit. Christian Jacob, az UMP frakcióvezetője az elsők között tette helyre az ifjú titánt, miután az kikezdte Jacques Chirac hagyatékát is: "Éppen most illetted kritikával az elmúlt 40 év politikai kulcsfiguráját, a jobboldal első számú emberét, azt, akit kétszer választottak meg a Francia Köztársaság elnökévé, aki háromszor volt Párizs polgármestere". Ezt követően Peltier természetesen bocsánatot kért, elismervén, hogy ezúttal tényleg messzire ment.

Arrogáns. Hidegvérű. Geoffroy Didier 36 évesen már két fontos politikai pozíciót is magáénak mondhat:  országos párttitkár és az Ile-de-France régió tanácsának tagja. Társával ellentétben nem kürtöli szét minden egyes, Nicolas Sarkozy-nél tett látogatását. Politikai éleslátásról tanúskodó elemzései és nagy munkabírása Brice Hortefeux megbecsült tanácsadójává tette a fiatal politikust. 2008-ban ez a "jobboldali sarkozysta" még csak álmodott arról, hogy egy olyan modern politikai szárnyat hoz létre a párton belül, amely megvédi a külföldiek szavazati jogát és kiáll a homoszexuálisok házasságkötése mellett. Két éves politikai tapasztalatszerzés után döntött úgy, hogy ideológiai váltást kezdeményez; méghozzá a Val d'Oise-i helyhatósági választáson való győzelemért folytatott kampánya során. Alain Carignon tanácsára minaretek építése ellen szóló röpiratokat terjesztettek a körzetben, kijátszva ezzel a "lakónegyed kontra külváros" kártyát. Ezzel Didier nevet szerzett magának, és a Szocialista Párt egyik potenciális ellenlábasának tekintik. Magabiztosságát és elkötelezettségét jobban nem is írhatná le az október 13-án az "On n'est pas couché" című politikai tévéműsorban elejtett célzása, miszerint ő már az Élysée palotában álmodik.

Peltier és Didier először 2011-ben találkozott egymással. Az elnökválasztási kampány alatt egymást vállvetve segítették. Míg Peltier, felismervén társa szónoki képességeit folyamatosan juttatott számára televíziós szereplési lehetőségeket önmaga oldalán, addig Didier bejuttatta őt a párton belüli, ideológiai váltást előkészítő körökbe és a Fourtou-csoportba. A két fenegyerek - Buisson és Carignon pártfogása mellett - létrehozta az UMP-n belüli új irányzatot La Droite Forte néven. A közvélemény-kutatások révén, figyelemfelkeltő politikai kommunikációval, valamint kihívó médianyilakozatokkal pedig nem engedik magukat háttérbe szorítani. A vetélytársak természetesen nem nézik szótlanul e két titán vakmerőségét: "magatartásbeli problémákkal küzdenek: politikusnak lenni, elsősorban azt jelenti, hogy felelősséget kell vállalni tetteinkért"; "ahogyan Sarkozy is tenné, nyitottak vagyunk a vitára, de a mi mozgatóerőnk a Franciaország iránt érzett szerelmünk". Mindezek ellenére határozottak, céltudatosak, politikai stratégiájukat pedig még mindig az ifjúi szemtelenség hatja át. Ám mindezek közül a legfontosabb: a sarkozyzmus vaskalapos védelmezői. "Sarkozy-nek köszönhetően megértettük, hogy mi a jobboldaliság igazi lényege" - hirdetik, nem titkolván, hogy egyik legfőbb céljuk a Nemzeti Front szavazóinak átcsábítása. Szerintük sem Copé, sem Fillon nem alkalmas a párt vezetésére, egyedül Sarkozy az, aki 2017-ben legyőzheti Marine Le Pen-t. És ha elfogadjuk a feltételezést, hogy a korábbi államfő visszatér, egy dologban már biztosak lehetünk: ők az első sorban fognak ülni....