Száheli konfliktus. Európa "kötelessége" a megoldáskeresés?

Jean-Yves Le Drian francia védelmi miniszter - az elharapódzó szkepticizmus és az euroválság ellenére - tulajdonképpen kinevezése óta próbálja feléleszteni az Európa-védelem francia koncepcióját. Ma Lengyelország, Németország, Olaszország és Spanyolország védelmi minisztereinek részvételével egy "minicsúcsot" tartanak a Quai d'Orsay-ben, amelynek célja egy olyan együttműködési szándéknyilatkozat megalkotása, amelyben az öt európai ország kötelezettséget vállal arra, hogy Európa határain kívüli konfliktuszónákban békét teremtenek, különösképpen azokon a problémás területeken, amelyek konfliktusai nemzetbiztonságukat veszélyeztetik. Így Párizs elképzelései szerint a mai Európa-védelem keretében tett szándéknyilatkozat már kiterjed a Száheli-medence válságának megoldására is. De miért is ilyen fontos ez az ügy Franciaország számára? Tulajdonképpen mi forog kockán, ha mégsem sikerül a "béketeremtő" akció ebben a térségben?

"A helyzet megváltozott, és az Európa-védelem koncepció immár egy valóban működőképes mechanizmus iránti igényt elégíthet ki. Ez utóbbinak alapvetően három oka van: először is az amerikaiak világossá tették, hogy jelenleg náluk az ázsiai és a  csendes-óceáni politikai egyensúly élvez prioritást; másodszor látnunk kell, hogy a biztonság kérdése - ahogyan azt a Száheli-medencében uralkodó, tarthatatlan helyzet is mutatja - továbbra is fontos Európa számára; végül pedig az önálló hadműveletek végrehajtásában mindannyiunkat akadályoznak költségvetési korlátaink, ezért össze kell fognunk" - fejtette ki Le Drian. Párizs igyekszik meggyőzni partnereit, hogy Európának muszáj beavatkoznia a Száheli-medence válságába. Legfőbb érvük pedig az, hogy Észak-Mali iszlám szélsőségesek kezébe kerülése nem pusztán Afrika problémája, hanem franco-afrikai kérdés is lett, hiszen nem szabad megvárni, hogy az ilyen csoportok által elkövetett "súlyos terrorcselekmények a Mediterrán térség déli kapuján kopogtassanak". És úgy tűnik ez az érv célba talált. Berlin, aki korábban elutasította, hogy a 2011-es líbiai háborúban részt vegyen, most nyitottabbnak mutatkozik a konkrét katonai szerepvállalást illetően. "Európa elítéli az Észak-Mali térségét hátországnak használó nemzetközi terroristákat és az általuk elkövetett erőszakos cselekményeket" - nyilakozta Angela Merkel. A konkrét cselekvést indítványozó határozat mai meghozatalához Párizs már tett bizonyos előkészületi lépéseket azzal, hogy különböző támadási  és egyéb hadműveleti terveket vázolt fel partnerei számára. 

De milyen szerepet is vállalhat Európa a száheli konfliktus megoldásában? "Korábban a britek és a németek voltak jelen a térségben. Így Catherine Ashton-t kértük fel arra, hogy dolgozzon ki egy olyan hadműveleti stratégiát, amelyet már a november 19-én rendezendő EU csúcson megvitathatnak a tagállamok. Nem maga Franciaország lesz az, aki segít Afrikának a hadművelet sikeres végrehajtásában, hanem Európa" - pontosított Le Drian. Az európai szakértők már meg is vizsgálták Mali hadseregének állapotát. Mivel a bamakói hatóságok ragaszkodnak ahhoz, hogy saját "hatáskörben" hajtsák végre a katonai intervenciót, ezért a bevetésre szánt csapatokat más afrikai országok katonai alakulatai fogják segíteni. Mindezek fényében a tagállamok a kövektező napokban valószínűleg úgy fognak dönteni, hogy segítségképpen konkrét katonai alakulatok helyett "csak" 200 katonai kiképzőt fognak a térségbe küldeni. "Most nem katonák ezreire van szükség. Legelőször is biztosnak kell lennünk abban, hogy a kidolgozott és az afrikaiak számára is elfogadható hadműveleti stratégia hatékony lehet. Mi, európaiak, segítjük őket, de - egyelőre - csak logisztikai és kiképzési tevékenység biztosításával" - vázolta fel a konkrét elképzeléseket a francia védelmi miniszter. Ezzel egyidőben az Európai Unió humanitárius segítséget kínált fel Mali kormánya számára, a fegyveres terroristák által távozásra kényszerített lakosság megsegítésére.

Politikai körökben azonban olyan szóbeszéd kering, miszerint az Európai Unió mintegy "védőhálóként" szolgál Franciaország számára. Ennek alapja az lehet, hogy a múltban bizonyos európai országok azzal vádolták a franciákat, hogy eszközként használják őket saját céljaik elérése érdekében. Kimondottan ez volt a helyzet 2008-ban Csád kapcsán, amikor is Párizs gyakorlatilag kierőszakolta, hogy az EUFOR csapatokat Darfur határához küldjék bevetésre. Mali kapcsán azonban Franciaország nyíltan kijelentette, hogy nincsenek ilyen szándékai. A hivatalos kormányzati kommunikáció szerint nem is áll Párizs érdekében, hogy a legfőbb szerepvállalók között tűnjön fel - elsősorban azért, mert nem kívánja ezzel a térségben elrabolt francia túszok életét veszélyeztetni. Jelenleg hat francia állampolgár van az Észak-Mali területén tanyázó terroristák fogságában, ezért a terroristaszervezet felszámolását csak a háttérből támogatná, megóvva ezzel a fogságban tartott állampolgárainak életét. A hivatalos álláspont és a titkosszolgálati akciók azonban ellentmondanak egymásnak, ugyanis Algéria azzal vádolta meg a francia kormányt, hogy titkosszolgálata - a száheli válságra hivatkozva - algériai kémeket igyekezett rávenni arra, hogy a térségben különböző konspirációs tevékenységet végezzenek számára. A francia válasz: "ha az algériaiak úgy döntenek, hogy nekünk dolgoznak, akkor mi természetesen készséggel együttműködünk velük". Ez pedig mindent elmond a franciák "valódi" szándékairól....